A Wagram. A tájat itt jellegzetes, meredek tereplépcsők formálják: a löszréteg helyenként akár 40 méter magasra emelkedik a bortermelő falvak, Feuersbrunn, Fels, Kirchberg am Wagram és Großweikersdorf között. Nagyobb része a Duna északi oldalán terül el, kisebb része pedig Tulln an der Donau és Klosterneuburg környékén, délen található.
A lösz ősi, finomszemcsés kőzet – olyan talaj, amely kiválóan képes megkötni a tápanyagokat. Ez teszi a Wagram borait különösen fűszeressé és krémessé. Bár a zöld veltelini a meghatározó fajta, a piros veltelini jellemző a borvidékre. Aki ellátogat a Wagramba, ezt az őshonos fajtát mindenképpen kóstolja meg. A borászok szeretettel „dívának” becézik, mert ez a szőlőfajta sok törődést igényel. Az osztrák szőlőterületek kevesebb mint egy százalékát ültették be vele – ezek szinte mind a Wagramban találhatók.
Milyen ízű a piros veltelini? Először is: a piros veltelini egy fehérborfajta. A belőle készült borok pedig gyakran nagyon harmonikusak, fűszeresek és virágosak. Tökéletes azok számára, akik inkább a mérsékelt savasságot kedvelik.
A piros veltelini – egy fehérbor!
Wagramban még az idő is lassabban telik. Ettől annyira jó hely. Remek gyalogtúrákat és kerékpártúrákat lehet tenni a szőlők és a pincesorok között. Minden település más, de szinte mindenhol találni nyitva tartó borászatot. A borvidék egyik központja Kirchberg am Wagram, ahol a Weritas regionális vinotékában megkóstolható a Wagram borvidék sokszínűsége. Gasztronómiai szempontból is sokat kínál a környék – a heurigerektől egészen a csúcskategóriás éttermekig.
A borvidékhez tartoznak a tullnerfeldi kis bortermelő falvak is. Itt különösen családias a hangulat. Nemúgy, mint Klosterneuburgban. A hagyományokban gazdag borászvárosban található az ország egyik legrégebbi borászata: a Klosterneuburgi Apátság pincészete.
