Kövesse a vasúti sínek formájú padlójelzéseket az Egon Schiele-út 13 állomása mentén.
1. állomás: Tulln pályaudvar
Szülőház, avagy: Egon és a régi gőzmozdonyok
Itt megtudhatja: Mi ellen lázadt Egon. Miért pöfékelt és fütyült a peronon. Miért égtek el gyermekkori rajzai. És hogyan vált szülei szalonja vasútvonallá.
1890 nyara. Egon Leo Adolf Schiele a tullni pályaudvaron jön a világra. Édesapja, Adolf, ott állomásfőnök. Egy impozáns, egyenruhás férfi, karddal és tollas kalappal. Édesanyja, Marie, előkelő háztartást vezet. Egon azonban egy kis lázadó. Alig nőtt ki a pelenkából, máris ceruzát ragadott. Kedvenc helye: az ablakpárkány. Kedvenc motívuma: az állomás. Egon mindent lerajzol, amit lát. És mindent utánoz, amit hall. A gőzmozdony sziszegését. A vonatvezető sípját. A rajztábla azonban hamarosan túl kicsinek bizonyul számára. Az egész lakáson át vasúti pályákat rajzol, képeivel díszíti a falakat. Amíg a szülők közbe nem lépnek. És Egon vázlatai a tűzbe kerülnek.
2. állomás: A Heisselgartenben
Apai szeretet, avagy: Egon és a titokzatos látogató
Itt megtudhatja: mikor találkozott Egon a halállal. Miért beszélgetett egy láthatatlan vendéggel. Hogyan kerültek értékes vasúti részvények a tűzbe. És miért kellett a Schiele családnak elhagynia a tullni pályaudvart.
A halál már korán beköszönt Egon családjába. 1893-ban meghal Elvira, a bátyja. Egon akkor három éves. Érzi szülei gyászát. És azt az érzést, hogy elhagyják. De ez nem marad az egyetlen csapás. Szeretett apjánál szifilist diagnosztizálnak. A korábban szigorú pályaudvar-igazgató hirtelen elhanyagolja kötelességeit. Zavarodottá válik. Vendégül lát egy képzeletbeli barátot, akit a családnak kell eltartania. Aztán a szifilisz teljes erővel kitör. A téveszmék hatására Adolf Schiele elégeti a vasúti részvényeit. És ezzel a családi vagyont is. Foglalkoztatója felmenti a szolgálat alól, és felmondja a Tullner pályaudvaron lévő lakását. Négy hónappal később meghal a betegségben. Ekkor Egon éppen tizennégy éves.
3. állomás: A régi általános iskola
A tanulóévek, avagy: Egon és a jegyek katasztrófája
Itt megtudhatja: mit művelt Egon az iskolapad alatt. Ki ismerte fel művészi tehetségét. Miért bukott meg anélkül, hogy megbukott volna. És miért volt túl tehetséges a művészeti ipari iskolához.
Miért kellene matematikai képleteket magolni, ha ezer kép van az ember fejében? Egon számára az iskola kínszenvedés. Két éven át egy magántanár foglalkozik a fiatal rajztehetséggel. Az általános iskolában azonban rossz jegyeket kap. Rajzol, ahelyett, hogy számolna. Ez a gimnáziumban sem változik. Művész akar lenni. És majdnem iskolakerülőként végzi. Anyja meggyőzi az igazgatónőt: pozitív záró bizonyítványt kap, ha cserébe elhagyja az iskolát. Két tanár támogatja jelentkezését a bécsi Iparművészeti Iskolába. Aztán bekövetkezik a elképzelhetetlen: túl sok tehetség! Elutasítják. És azt javasolják, hogy iratkozzon be a Képzőművészeti Akadémiára. A fiatal festők számára ez az Olümposz. Egon számára ez az első lépés a vágyott művészi élet felé.
4. állomás: Városi plébániatemplom
Hitkérdés, avagy: Egon és az Apostolkapu
Itt megtudhatja: mi határozta meg Tulln városképét. Miért váltak tizenkét püspök a néphagyományban apostolokká. Mi felháborította a plébánost. És hogyan töltötte Egon az idejét az iskola után.
A városi plébániatemplom két hatalmas tornya magasra emelkedik Tulln polgári házai fölé. Egon apja katolikus. Fontos ember a városban. Ehhez hozzátartozik a vasárnapi templomlátogatás is. Aki a nyugati portálon keresztül lép be a Szent István-templomba, tizenkét kőből faragott szempár figyeli. Egy tucat passaui püspök impozáns mellszoborként díszíti a pilléreket. A tullniak ennek ellenére „Apostolkapunak” nevezik a portált. És úgy érzik, jól védve vannak. A gyerekeknek természetesen hiányzik a tisztelet a szent föld iránt. A templom tér játszótérré válik. Mit ér, ha a plébános felháborodik? Akkor mindenki elrohan, lobogó szoknyákkal és csörgő iskolatáskákkal. Egon ritkán van közöttük. Ő inkább a pályaudvar területén lófrál. Vonatokat és autókat rajzol. És a nagyvilágról álmodozik.
5. állomás: A csontkamra
A halottak emlékére, avagy: Egon és a mesebeli lények
Itt megtudhatja: miért exhumálták a tullni csontvázakat. Mit látott Egon a csontkamrában. Hogyan került a halál és a mulandóság a vászonra. És milyen szerepet játszott a halál Egon életében.
A temetőknek van valami kísérteties vonásuk. Még kísértetiesebbek a csontkamrák. Mint például a tullni Karnerben. Ott az alagsorban a 18. század végéig őrizték a halottak exhumált csontjait. Túl kicsi a plébániatemplom körüli temető. Túl nagy az üres sírok iránti igény. A csontkamra felső szintje valójában egy temetői kápolna. A kör alakú falakon látható ábrázolások magukkal ragadják Egont. Sárkányok. Démonok. Mitológiai lények. A halál itt mindenütt jelen van. Akárcsak Egon életében. Nagynénje meghal, amikor ő alig hároméves. Tizennégy évesen elveszíti szeretett apját. Nem csoda, hogy a halál és a mulandóság számos művében visszaköszön. És már korán központi motívummá válik Egon képi világában.
6. állomás: Wiener Straße
Kijárat a városból, avagy: Egon és a lovaskocsi
Itt megtudhatja: hol sétáltak az emberek a századfordulón. Hová vitte Egon apja a családját a kocsin. Miért suttogtak titokban a tullniak. És miért tartozott a pályaudvar-igazgató a város előkelői közé.
Hölgyek vasárnapi ruhában. Urak kabátban. A Wiener Straße a polgári üzleteivel a századfordulón Tulln sétányának része. A Schiele család is itt sétálgat. Bár nem gyalog. Hiszen Adolf apa lovat és kocsit vásárolt. Gondosan nyírt teljes szakálla a dús tollas kalap alatt látszik. Az egyenruha csizmája tökéletesen ki van fényezve, amikor feleségét és gyermekeit a Wiener Straße-n át a főtérre viszi kocsival. A tullniak kíváncsian méregetik őket, és kézzel eltakarva suttognak. Azt mondják, hogy a pályaudvar-igazgató lekezelő, felesége pedig, aki gazdag családból származik, beképzelt. Ennek ellenére üdvözlik a Schiele családot. Végül is a Franz-Josefs-Bahn hozza el a modern világot Tullnba.
7. állomás: Főtér
Piactér, avagy: Egon és a piaci árusnők
Itt megtudhatja: hová jártak a tullniak bevásárolni. Mit vittek a szolgálólányok a piacra. Hol találkozott a gótika és a barokk. És mire emlékeztet a Főtéren álló Szentháromság-oszlop.
Hölgyek vasárnapi ruhában. Urak kabátban. A Wiener Straße a polgári üzleteivel a századfordulón Tulln sétálóutcájának része. A Schiele család is itt sétálgat. Igaz, nem gyalog. Hiszen Adolf apa lovat és kocsit vásárolt. Gondosan nyírt teljes szakálla a dús tollas kalap alatt látszik. Az egyenruha csizmája tökéletesen ki van fényezve, amikor feleségét és gyermekeit a Wiener Straße-n át a főtérre viszi. A tullniak kíváncsian méregetik őket, és kézzel eltakarva suttognak. Azt mondják, hogy a pályaudvar-igazgató lekezelő, felesége pedig, aki gazdag családból származik, beképzelt. Ennek ellenére üdvözlik a Schiele családot. Végül is a Franz-Josefs-Bahn hozza el a modern világot Tullnba.
8. állomás: Minorita-templom
Pompás megjelenés, avagy: Egon és a mártír
Itt megtudhatja: ki haragította fel a cseh királyt; miért halt mártírhalált egy titoktartó gyóntató; milyen titkokat rejtett a „lélekkút”; és mi kötötte össze Egont Český Krumlovval.
Csend uralkodik a tullni óváros kanyargós mellékutcáiban. De a főtéren pezseg az élet. 1900 körül még minden nap piacnap van. Kora reggel felállítják a fa standokat. Magas tornyokba halmozódnak a friss gyümölcsök és zöldségek. A standos asszonyok, akik nem szűkszavúak, hangosan dicsérik árujukat. Elsőként a jómódú családok szolgálólányai érkeznek. Mint például a Schile családéi. Kézben a tejeskancsóval. Karjukon a nagy bevásárlókosárral. Később a háziasszonyok is útra kelnek. A férfiak eközben az állat- és sertéspiacon ütik el az időt. Az iskolai csengő hangjára ismét felélénkül a forgalom. Ekkor érkeznek a népiskolás gyerekek. És fogócskát játszanak a főtér közepén álló Szentháromság-oszlop körül, amely a 17. századi tullni pestisáldozatokra emlékeztet.
9. állomás: Egon Schiele Múzeum
Gyermekkori évek, avagy: Egon és a hintaló
Itt megtudhatja: miért játszott Egon babákkal; mit hozott neki édesanyja Bécsből; hogyan került a gőzmozdony a rajzpapírra; és milyen könyveket adott neki apja olvasni.
Egy művész számára az egész világ inspirációt jelent. Még akkor is, ha még csak a kezdeti lépéseit teszi. A tullni pályaudvaron a vasgőzmozdonyok keltik fel Egon fantáziáját. Fekete szörnyetegek, amelyek sűrű füstfelhőket lövellnek az égbe. Ezzel szemben a Minorita-templomban aranyozott díszek és pompás gazdagság várja. És olyan titokzatos dolgok, amelyek minden gyermeket elbűvölnek. Szent János Nepomuki zuhanása a Moldva folyóba. Mert inkább hallgatott, mintsem hogy elárulja a királynőt. A Fekete Madonna másolata. Barokk rácsok mögé rejtve. És a „lélekkút” az alsó templomban, ahol a kolostor szerzetesei találták meg végső nyughelyüket. Elég rejtélyes legenda és benyomás ahhoz, hogy még egy hosszú latin szentmise is repülve teljen el.
10. állomás: Vízkereszt
Árvíz, avagy: Egon és a fából készült feszület
Itt megtudhatja: miért szerették és utálták a tullniak a folyót. Mikor látta Egon, hogy a Duna kilép a partjairól. Miért építettek egy vízi kápolnát. És hol emlékeztek meg a folyóból kimentett halottakra.
A gyermekkort igazán csak a 19. században „találták fel”. Előtte a gyerekeket kis felnőtteknek tekintették. És olcsó munkaerőnek. Egonnak szerencséje van. Családja jómódú. Nővéreivel együtt saját szobája van szülei tágas szolgálati lakásában. Kedvére rajzolhat. És játékokat kap ajándékba. Egy nagy hintalovat. Egy fekete gombos szemű mackót. Még a három nővér babái sem menekülnek előle. De az ő mindenének természetesen a színesre festett bádogautók számítanak. És a vasúti szettek, amelyeket anyja hoz neki bécsi látogatásairól. 40 darab van belőlük. Több, mint amennyit a város bármelyik másik gyermeke birtokol. De amikor Egon vasutakat rajzol, azt közvetlenül az állomás előcsarnokában teszi. Mert ott az apjának van a főszó.
11. állomás: Römerturm
Városi történelem, avagy: Egon és az ókori rómaiak
Itt megtudhatja: miért telepedtek le az ókori rómaiak Tullnban. Hol horgonyoztak le a kereskedelmi hajók a középkorban. Mit köszönhetett Egon családja a császárnak. És hogyan lett egy szárnytorony sóraktárrá.
A Duna két arca van: egyszerre életadó és sorsdöntő folyó. Évszázadok óta a víz hozza Tullnba a látogatókat a világ minden tájáról. Virágzásba hozza a várost: római tábor. Flottabázis. Babenberg-rezidencia. Kereskedelmi központ. De az árvizek újra és újra elpusztítják a part menti utakat és a mezőket. Elárasztják a várost. Elpusztítják az értékes vagyontárgyakat. Egon kétszer is tanúja lesz a pusztításnak: 1897-ben és 1899-ben. Ekkor a tullniak zarándoklatot tesznek a vízkeresztjükhöz. 1729 óta áll az a régi városfalnál. A halászok és a hajósok tisztelték, és egy kis kápolna védte. Ott minden Mindenszentek napján megemlékeznek a Duna áldozatairól. És imádkoznak a víz védőszentjéhez, János Nepomukihoz, hogy a város megmeneküljön a következő jégtöréstől.
12. állomás: Római Múzeum
Római latin, avagy: Egon és a császári női kolostor
Itt megtudhatja: Miért nem voltak pénzügyi gondjaik a domonkos nővéreknek. Hol volt Tullnban az őrület otthona. Miért mentették fel Egon apját a szolgálatból. És hogyan került a Római Múzeum a régi kolostorba.
A vas csörömpöl, a férfiak üvöltenek, a lovak nyerítenek. A Comagenis-erődben a római katonák mindig készenlétben állnak. Ők védik a norikus Limes-t a barbárok támadásaitól. A Duna-gázló közvetlen közelében fekvő, kiemelt elhelyezkedése miatt Tulln stratégiai közlekedési csomóponttá válik. Az első században a római seregek számára. A középkorban az északról érkező kereskedők számára. Akkor a kastell oldalsó tornyát használták a kereskedelmi hajók kikötőjének biztosítására. Egon iskolás korában már létezett a Ferenc József császári vasút. A gyors gőzmozdonyok felváltották a lassú dunai hajókat. Egy vasúti híd ível át a folyón. Egon apja, a kerületi székhely pályaudvarának előadójaként, tiszteletre méltó személyiséggé vált. A régi római torony pedig a tullniak számára már csak fegyvertárként és sóraktárként szolgált.
13. állomás: A „
” temető
Életfordulók, avagy: Egon és a megszakadt lánc
Itt megtudhatja: mi határozta meg Egon gyermekkori életét. Miért csak 8 évesen kezdte el az iskolát. Miért szűkössé vált otthon a pénz. És hogyan szabadította ki magát később a konvenciók láncaiból.
Jó kapcsolataik vannak a tullni császári női kolostor nemes hölgyeinek. 1280-ban alapítják a domonkos nővérek kolostorát. Később III. Frigyes számos kiváltságot ad nekik. Pénzügyi gondjaik nincsenek, hiszen a kolostor hölgyei hozományukat is behozzák. De aztán egy tűzvész elpusztítja a kolostort és a templomot. Az újjáépítés során a rendi nővérek adósságba keverednek. Nincs pénz, nincs kolostori élet. Egon idején itt egy szanatórium működik. Sok betegnek vannak téveszméi. „Az őrület rabjai” – mondják a tullniak. Mint Egon apja, aki a szifilisz késői következményeitől szenved. Egon halála után nyolcvan évvel a női kolostort ismét átalakítják. 2001-ben ott nyitja meg kapuit a Római Múzeum: Comagenisből, a Duna-parti egykori lovas erődből származó leletekkel.
