Lágy lankák váltják egymást Alsó-Ausztria Duna menti régiójában, ahol megannyi szőlőtőke simul egymáshoz. A bor sokak megélhetésének alapja itt, valamint nagy múlttal rendelkezik.
A Duna mentén a bortermelés kétezer éves történelemre tekint vissza. Feltehetőleg már a kelták és illírek is készítettek bort vadszőlőből, a tényleges bortermelés azonban a római megszállás alatt indult. Valószínűleg bajor püspökségek és kolostorok kezdték meg a középkorban a Wachau teraszos megművelését is. A bortermelés ekkor virágkorát élte, hiszen a mai Bécs nagy részén szőlőtőkék nőttek, a kolostorok pedig a teljes Duna régióba "exportálták" immáron nagyon részletes tudásukat a bor előállításáról - egy fejlemény, melynek nyomai a mai napig jól megfigyelhetők, ill. ízlelhetők. A Wachau és Bécs között leginkább fehér fajták teremnek, míg keleten, a Carnuntum régióban testes vörösborokat is találni. A nemes nedűt leginkább a számos pincesor fesztivál egyikén vagy az ún. heurigerekben, vagyis hagyományos borozókban kóstolhatjuk meg. Akár a pincesorok borfesztiváljain, akár egyéb boros rendezvényeken veszünk részt, egy biztos: Májustól szeptemberig az ízeké a főszerep Alsó-Ausztria Duna menti régiójában.
