• Weintrauben an der Donau
  • Kellergasse Arbesthal © Andreas Hofer
  • Herbstlandschaft am Wagram © Robert Herbst
  • Beim Heurigen © Andreas Hofer
  • Weissweingläser mit Wanderhut

Utazás a bor körül a Duna mentén

Rendezvények a bor körül, melyekről nem érdemes lemaradni

A bor nagy múltja – mai szemmel

A Duna mentén a bortermelés kétezer éves történelemre tekint vissza. Feltehetőleg már a kelták és illírek is készítettek bort vadszőlőből, a tényleges bortermelés azonban a római megszállás alatt indult. Bajor püspökségek és kolostorok kezdték meg a középkorban a Wachau teraszos megművelését is. A bortermelés ekkor virágkorát élte, hiszen a mai Bécs nagy részén szőlőtőkék nőttek, a kolostorok pedig a teljes Duna régióba "exportálták" immáron nagyon részletes tudásukat a bor előállításáról - egy fejlemény, melynek nyomai a mai napig jól megfigyelhetők, ill. ízlelhetők.

A bor csodája

A Duna mentén könnyedén elmélyedhetünk a bor történelmében, pl. történelmi pincészeteknél, mint a klosterneuburgi apátság vagy a mauterni Nikolaihof, melyet az ország egyik legrégebbi borászataként tartanak számon. Az érzékek összjátékét célozza meg a kremsi borászok wein.sinn boros élményvilága: Itt számos állomáson tájékozódhatunk a bor útjáról a szőlőskertekből egészen a pincékig - modern és audiovizuális bemutatóknak köszönhetően.
Kiváló borok, pincevezetés és borkóstolás az egyedi barokk Kellerschlösselben: Ezt nyújtja egy vezetés a Wachau legnagyobb borászatánál, a Domäne Wachaunál. Langenloisban, Ausztria legnagyobb borvárosában a LOISIUM boros élményvilág igazán különleges benyomásokkal szolgál, hiszen a Steven Holl sztárépítész tollából származó modern építőművészet és egy majd 900 éves pincerendszer talál itt egymásra. A bortermelés legnagyobb természetes öröksége Ausztriában pedig szabadon hozzáférhető: a Wachau jellegzetes teraszos szőlőtermesztése sajátos terméskőfalakkal.

Bortermelés a Duna mentén: a legfontosabb tudnivalók dióhéjban

 1. Alsó-Ausztria 28000 hektár szőlőtermesztő területtel Ausztria legnagyobb minőségi bortermelő vidéke.

2. Alsó-Ausztria nyolc borvidéke nagyjából három éghajlati zónára osztható: északon a Weinviertel, Bécstől nyugatra a Duna régió mellékvölgyeivel, dél-keleten pedig a pannon Alsó-Ausztria.

3. Alsó-Ausztria nyolc borvidéke közül hat a Duna menti régióban helyezkedik el: a Wachau, Kremstal, Traisental, Kamptal, Wagram és Carnuntum.

4. A Wachau és Bécs között leginkább fehér fajták teremnek - kiváltképp zöld veltelinik és rizlingek -, míg keleten, a Carnuntum régióban testes vörösborokat is találni, mint pl. a zweigelt.

5. A "DAC" rövidítés a Districtus Austriae Controllatus minősítést jelenti, melyet csakis olyan borok nyerhetnek el, melyek ellenőrzötten Ausztriából származnak, jellegzetesen regionális ízjegyekkel rendelkeznek, valamint sikeresen helytállnak egy borszakértő bizottság előtt. A Kamptal, Kremstal és Traisental borvidékéről származó zöld veltelinik és rizlingek büszkélkedhetnek "DAC" minősítéssel.

6. A Wachau gránitos talaján a zöld veltelini és a rizling különösen jól érzi magát. Ezek a "Steinfeder" (könnyed, alacsony alkoholtartalom), "Federspiel" (közepes erősségű) és "Smaragd" (testes) védjeggyel rendelkeznek.

Felkeltettük érdeklődését a különböző borvidékek fajtái iránt? A régiók borait leginkább úgy érdemes megkóstolni, ahogy azt a helyiek teszik: a heurigerek, vagyis hagyományos borozók jellegzetes hangulata mellett. Ezen felül számos tájéki vinotéka kínálja a helyi borokat kóstolásra vagy elvitelre.

Aki hosszabb utazáson szeretne részt venni, annak javasoljuk, hogy töltsön el néhány napot egy borászatnál. Ez a legkiválóbb módja annak, hogy megismerjük a Duna mentén élőket és boraikat.

Tudta?

...hogy már a rómaiak is nagy szerepet tulajdonítottak a bornak és a kulináris élvezeteknek? A bor a rómaiak idején alapélelmiszernek minősült, melyhez még a rabszolgáknak is joguk volt. Így nem csoda, hogy a szabad polgárság minden étkezéshez bort fogyasztott. Az olcsó asztali bortól kezdve a kimagasló minőségi borokig - kb. 185 fajtát ismertek a közkedvelt fűszerborokon és mézes boron túl. Utóbbiakat jobbára maguk a fogyasztók vagy a vendéglátók állították elő úgy, hogy különböző fűszereket adtak a borhoz. A mennyiség tekintetében egyértelműen a vörösborok (vinum atrum) domináltak a fehér fajtákkal (vinum album) szemben.

A fröccs története
A bort azonban csak ritkán fogyasztották tisztán, hiszen ez az iszákosság jele volt. Sokkal inkább fröccsöt ittak, melyet a rómaiak találtak fel és Ausztriában a "Gspritzten" elnevezésre hallgat. A víz és bor aránya az ízléstől és a vendéglátótól függött. A nyári forróságban a jéghideg borok voltak népszerűek, míg télen forralt borral melengették fel a rómaiak is átfagyott végtagjaikat.